A múlt megtalál

Reszket a fény, nézd hogy fázik a táj,
Él a remény, álmodjál!
Bámul a szem, fél, a semmibe néz,
mikor vétkünk messze jár.

Döbben a szó, már nem bíztató,
A képzeletem, rég keresem.

Ölel fenn az égben végre a tiszta béke,
bátran néz le ránk, soha nem felejt a szív,
Te légy Istennél a Földünk szenvedélye,
A múlt megtalál, majd visszahív.

Ki rejti el a csönd gondolatát?
Mert élni a cél, élni tovább.
Füst a remény, száll, mint a levél,
Mikor megtalál az ég.

Ölel fenn az égben végre a tiszta béke,
Bátran néz le ránk, soha nem felejt a szív,
Te légy Istennél a Földünk szenvedélye,
A múlt megtalál, majd visszahív.

Zene: Erõs Attila

Szöveg: Balogh József